utálok elszakadni. tudom, nem örökre mész el, de a napok nélküled... hiába minden. hiába a józan ész diktálta sablonok... képtelen vagyok hazudni magamnak, neked is. amikor könnyes a szemed abba én is belepusztulok. pedig ugyanakkor iszonyatosan jól esik, és imádom az érzékenységedet. folyamatos gombóc van a gyomromban.

 a levegő vagy nekem. légszomj? talán ez hasonlít legjobban ehhez az érzéshez. lerángattalak volna arról a motorról, vagy talán még inkább mögéd pattantam volna, és csak mentem volna, ki a világból, veled... bárhova. de te már hazavágysz, még miattam könnyezel, de már őt várod. iszonyat. szenvedek. fáj. sírni akarok. zokogni. de nem tehetem. az aktuális álarcomban létezem épp. boldog családosdi. nem akarok semmi mást, senki mást. csak téged. ketten lenni a világegyetemben.... tudom persze, ez csak pillanatnyi (viszonylagos), de most ez tölti ki mindenem.

és féltelek is. csak érj haza épségben. buzi tavasz. hazudik ez is. ez kurvára nem az. egy taknyos, szürke burok, ami rátelepszik a zsenge rügyekre, a színekre, fojtogat és nem hagy újjászületni semmit. nem akarom a végét. tartson még! KÖNYÖRGÖM! tartson még! annyira elkapott a félelem a végétől! pedig nem olyan akut még, de nem tehetek róla. elmentél, és én belehaltam. potyognak a könnyeim, és képtelen vagyok észrevenni, hogy a felhők között erőlködik a nap.

https://www.youtube.com/watch?v=BLyKOpvhQxM ez szól, és ez is olyan zene, ami röpít. bárcsak hozzád vihetne... bárcsak lehetnék....önmagam.

légszomj, vagy csak az adag nélküli drogos állapota... te vagy a szerem, és nem kaptam belőled eleget. szorít a mellkasom, a gyomrom, a torkom, mindenem egy merev görcs, egy gombóc. hát ez talán még a hatost se üti meg a tizes skálán. persze látnom kellene a szépet, a jót, örülni annak ami van, de most épp önsajnálós hangulatban vagyok. és tudom, hogy nem kéne temetnem még a kapcsolatunkat, hanem élvezni amíg lehet, minden pillanatát maximális boldogságban megélni, és örülni minden apró impulzusnak. többnyire így is van. többynire tudom pozitívan értékelni, és nem nyavalyogni előre meg nem történt dolgokon. de most ez van. képtelen vagyok kivergődni ebből az állapotból. csak az segít, ha veled vagyok. vagy még az se. mert szombat hajnalban, vagy tegnap este is mellettem voltál, és én mégis a jövőnkön szomorkodtam. tudom, hogy nem veszthetlek el, hogy mindig  leszel nekem valamilyen formában, de most megőrülnék a "legyünkbarátok" állapottól. a szerelmed akarom! és az enyémet adni. adni, adni, adni... és csak aztán.... sokára! kérlek! most imádkoznék, ha hinnék, azt mondanám! Add Uram, hogy még az enyém legyen kicsit! Csak a nyarat! kérlek! Add meg nekem ezt még!

Boldog vagyok még akkor is, ha beledöglök kicsit, ha a szívem extra igénybevételnek is van kitéve. Hiszen edzeni kell a szívemet is. Ugye?

Szeress kérlek!

Közben tudom, hogy kérnem se kell, hiszen szeretsz. És jobb vagy hozzám, mint bárki eddigi életemben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.