azt hittem megbeszéljük majd, hogy legyen eztán. de már a motoron mögötted tudtam. nem ronthatom el. annyira vártam ezt a napot, annyira szeretlek, annyira örülök neked... egy ostoba dallam járt a fejemben, folyton, szinte egész úton: "Napfény járja át a szívem újra
Csak egy szál bikinit hoztam el az útra
Újra érzem a balatoni lázat
Budapest várhat míg vége van a nyárnak!"

ostobaság, sosem szerettem ezt a zenét, de akkor is tudom kívülről... hihetetlen szabadnak érzem magam azon az átok motoron. :) boldog voltam, ahogyan vasárnap is. nagyon sok örömet okoztál ebben a pár napban. tömény boldogságkoncentráció volt ez. hagytam magamnak is, hogy elragadjon, hogy ne törődjek semmivel. de azért a gonosz kis pillanatoktól nem tudtam szabadulni. igyekszem, nagyon igyekszem legyőzni magamban azt a gonosz, féltékeny nőt, akivé lettem majdnem, de talán még idejében ráeszméltem, hogy rossz az az út. és mégis... folyton furakszik, mint a rajzfilmekben az ördög az ember feje felett, amikor a másik oldalon a kisangyal és a kettő tök ellentétes dolgokra buzdít.

gondosan készültem rá hogyan zárjam le. próbáltam a lelkem is előkészíteni, igyekeztem az agyamat is meggyőzni, hogy gyűrje le a szívem. de minden percet élveztem. még az sem bántott, hogy kétszer 5 percet Adrira is szántál. tudom, hogy szeretsz. azt is tudom, hogy nem vagyok biztos benne, hogy alkalmas vagyok normális kapcsolatra. tegnap hagytam, hogy te vezess. mindenben. hogy úgy legyen, ahogy te szántad nekem ezt a napot. örültem minden pillanatnak. szerettem nézni, ahogy dolgozol, érezni a bőrömön a tekinteted, ahogy simogat, mint a napfény, élvezni a farkad, az ölelésed, a csókod... mindent, mintha az életem múlna rajta. mert múlik is. mert az életem múlik ezen.

még mindig rengeteg dolog van, amit nem próbáltunk. lehet lesz még rá alkalom. lehet nem. akartam, hogy mindenfélét a puncimba tömködj, hogy belőlem egyél banánt, barackot, bármit. hogy megpofozz, hogy durván szájba bassz, hogy uralkodj rajtam. akartam, hogy fojtogass. hogy lágyan simogass.akartam, hogy míg dolgozol a lábaidhoz térdelhessek és szophassam a farkad. amikor a boltból egyedül jöttem hazafelé láttam egy nagyon szép nőt az utca túloldalán bemenni egy házba. legszívesebben hazavittem volna, fenekemben a gyémánttal. akartam, hogy a bárszékre fektess, megbilincseld a kezem és állva bassz meg. hazafelé az útszéli kurvákat látva, megfordult a fejemben, hogy oda kéne mennünk, és fizetni valamelyiknek, hogy leszopjon téged és én nézhessem. teljesen elmebeteg gondolataim vannak. minidg. bármikor.  kell, hogy állat lehessek. és közben iszonyúan érzékeny maradhassak. senki nem ismerhet meg soha többé ennyire, mint te.

akartam beszélni róla, akartam megoldani, akartam a véleményed. de jobb volt így. ahogy hazafelé valahol Márfa környékén megfogtad a lábaimat, mikor a combommal kicsit megszorítottalak, abban minden benne volt. tudom, hogy szeretsz. tudom, hogy fontos vagyok neked. és neked ugyanúgy tudnod kell, hogy szeretlek, és fontos vagy nekem. majdnem biztos vagyok benne, hogy örökké fog tartani. a részem vagy, a másik felem.

de most el kell engednünk egymást. eljött az ideje.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.