szeretném tudni... ki vagyok neked? mi vagyok neked? hol a helyem? kellek-e? mit akarsz? gondolsz e rá? hiányzik e? könnyebb, ha nem beszélsz róla?  hiányzol. tudod, az a Csillag hiányzik, aki éjszakákon át tudott velem beszélgetni, aki minden bajába, minden örömébe beavatott.…

ide írom, amivel tele lett az agyam. pedig tényleg nyugodtabb vagyok, de te olyan szinten vagy elborulva, hogy lassan nem merek se írni, se szólni. eléred, hogy minimálisra szorítsam a köztünk lévő kommunikációt. ez az ami megriaszt. mert kibaszottul nem érdekel Anettka betonozása,…

ma egész nap sírhatnékom van. szörnyű ez. hogy itt vagy mellettem és nem velem. ezt érzem. nem tudom, hogy az én igényeim nagyok-e, nekem van e szükségem extra méretű törődésre, szeretetre, vagy tényleg csak arról van szó, hogy elmúlik. benned múlik. káosz? rend? mikor lesz ott…

azt kértem, én legyek az első ma, ha hazajössz. hogy csak egy csók, egy ölelés, és mehetsz tovább. tudom, esett, tudom szarrá áztál, tudom .... sokat akarok. de nem tehetek róla ilyen vagyok. persze a könyvtárban... de egy perc lett volna, akár a nagyteremben. én odamentem... de azt…