szeretném tudni... ki vagyok neked? mi vagyok neked? hol a helyem? kellek-e? mit akarsz? gondolsz e rá? hiányzik e? könnyebb, ha nem beszélsz róla? 

hiányzol. tudod, az a Csillag hiányzik, aki éjszakákon át tudott velem beszélgetni, aki minden bajába, minden örömébe beavatott. bezárkóztál. munkába temetkezel. vagy csak túlélni próbálsz, de én meg a partvonalon állok és várok... hogy véget érjen a meccs benned. hogy eredmény legyen. hogy megtaláld magad. hogy tudd mit szeretnél. hogy ne csak ha ló nincs szamár is jó alapon legyek a tied. hogy szeress. engem. magamért. örömmel. nem mert akarod, hanem mert jön. ahogy jött régen.. nem is tudom mikor. 

azt mondtad valamelyik este, túl tökéletes vagyok. messze nem. de ez úgy tűnt, mintha azt akarnád mondani: nem érdemellek meg. és ennél szarabb szakítós duma nincs is. 

várok. várok és várok. tudom mennyiszer mondtam már, de csak ismételni tudom magam: emberre soha nem vártam annyit, mint rád. akarlak, de fogy az erőm. és nem várom meg, míg erőlködésbe megy át ez a dolog. vagy észreveszed, hogy nem jó irányba haladunk, vagy én fogom megmutatni. bárcsak ...

a kívánságok embere lettem. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.