ez a HS7 szám jutott most eszembe.... Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fáj, hogy nem vagy az enyém, most ... csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi.

Nem tudom mennyi lehetett, talán 500 m míg utánatok mentünk. már vagy 3szor dudáltam volna, mire egyzser megtettem. integettem. te meg nem intettél vissza. foghatod a sötétített üvegre. én nem láttam, Dorka nem látta, pedig kb 2 méterre voltunk tőled, és végig láttam, hogy te ülsz az anyóson és ő vezet, és a teljes sziluetted kivehető volt, sötétítés ide vagy oda. szóval gáz vagy János, igen. :) mert ha egy haverod megy mögötted és rád dudál, tuti nem így reagálsz. na mindegy. egy lépéssel messzebb kerültem ismét. 

amikor csak szexfüggő periódusom van, akkor persze úgy érzem én is, hogy örökre, mindig, állandóan így maradunk. de biztos, hogy nem. az ilyenek megtanítják... nem mehet így örökké.

na, de semmi baj. jól vagyok, a szombat pedig tuti jó lesz. sőt talán, már a ma este is az lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.