nem mondtam el, mert olyankor nem is lehet, amikor beszélünk. van amit le kell írni inkább. ma délután, fűnyírás közben folyton csak gondolkodtam... rajtad, rajtunk, magamon... akkor már tudtam, hogy Dorka ma megint nem alszik itthon.és elkapott a mehetnék. mindenképp át kellett mennem Harkányba, mert vinnem kellett neki ruhát, és végigfutott az agyamon, hogy akár be is ugorhatnék Jakihoz, vagy elhívhatnám Bálintkát egy masszázsra, vagy felmehetnék Tomihoz a hegyre. olyan érzés, hogy nincs velem a lányom, gond nélkül elmehetek itthonról, Dávid ilyen szempontból nem igényli már a társaságom. vagy gondoltam elhívom a hugod inni egyet, vagy elmegyek bringázni, de aztán mégis az lett, hogy lecsutakoltam magamról a füvet, a port, az egész napi koszt, és feöltöztem, a tesco pénztáros meg is jegyezte milyen csinos vagyok. bekísértem Bibit Rédaiékhoz, de nem éreztem jól magam. és akkor az az érzés kapott el, az a gondolat hasított belém, hogy hiszen nem is lehetek jól.... mert lehet bárki körülöttem, lehet bármi... te hiányzol. és haza kell jönnöm, és várnom. várnom rád. nem tudom így marad e. nem tudom meddig lesz az, hogy nem kívánok meg mást. nem tudom mikor jön egy olyan, hogy basszus kurva egyedül vagyok, öleljen, szeressen már valaki. vártalak. téged vártalak. és várlak most is. és délután ez is a fejemben motoszkált, hogy vajon lesz olyan, hogy kevés lesz ez nekem? hogy még telhetetlenebb leszek? azt gondoltam mindig, hogy ennek csak úgy lesz vége, ha te azt mondod, mert te vagy az, akinek nehezebb, aki kétfelé kell adjon. (vagy még több felé) de ma azt gondoltam: és mi van, ha én leszek az, aki azt mondja, hagyjuk abba, mert nekem több kell, amit te úgysem tudsz megadni. nem azt akarom ezzel elérni, hogy agyalj ezen. csak egyszerűen szeretném megosztani veled a gondolatokat, amik a fejemben teremnek, azt akarom, hogy tudd mi zajlik bennem. magamat is figyelem. és a kapcsolatunkat is. és talán téged is. folyton elemezgetek,... na jó ez erős túlzás, egyszerűen csak gondolkodom néha lehetőségeken, érzéseken, emlékeken, jövőn, múlton... azt mondtam nem írok, de ki sem bírnám. aludnom kéne rég. de ébren tart a vágy utánad, a várakozás. szeretlek téged. hiányzol. az életem vagy. furcsa volt olvasni azokat az üzeneteket, amiket még novemberben írtunk. más volt. rengeteget változtam azóta, melletted, miattad, nem is tudom, de talán nem is fontos. a fontos maga a változás. az hogy ma nem rohantam senki karjába, csak ide, a szobámba, a tárgyakhoz, amik összekötnek majd veled, amik megkönnyítik a várakozást, amik enyhiteni tudják a hiányod miattti fájdalmat. írok, írok csak. de olvasnék igazán.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.