először is: https://www.youtube.com/watch?v=vWdFes4dzvg&feature=youtu.be

ez a zene illik a tegnaphoz leginkább. nagyon vártam ezt a szerdát, és igazság szerint nem mindig jó, ha az ember nagyon vár valamit, főleg egy olyan hülye hétfő után. és főleg úgy, hogy ez az első olyan itthonléted, amikor egy éjszakát sem töltöttünk együtt. pedig annyira szerettem, de nem lehet már...lehet soha többé... de így még inkább várok minden percet, amit veled tölthetek. akkor is, ha csak ülök melletted a kocsiban. nem is tudom miért nem hallgattunk hangosan valami hasonló zenét, mint ez itt az elején...

másodszor is: https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=-8ZqhPtlXpM&NR=1

szerettem azt az illuziót, hogy úgy mehetek veled, mintha valóban a párod lennék. a legjobban a tó partját szerettem, nézni a vizet, téged, ahogy vadászol a kígyókra, ahogy lesben állsz, ahogy mint egy lelkes kisgyerek be akarod bizonyítani, hogy igenis megállja a helyét az elméleted. imádnivaló kölyök és erős férfi vagy egyszerre. ez az egyik legkedvencebb kombóm :) az a legérdekesebb, hogy én is sokféle vagyok melletted, sokszor egyszerre sokféle. és ez az érzés annyira jó, és annyira egyedi. egyszerre játszani, képzelegni, átélni a valóságot, fájdalmat, örömet, élvezni ami jön, vágyni arra, ami nem... így lehet, hogy hiányozni tudsz olyankor is, ha mellettem vagy. mert biztosan tudom, hogy sokkal többet akarok belőled, mint te belőlem. ahogy feküdtem a fűben, míg fél szemmel téged néztelek, vagy a padon, az eget bámulva, vagy épp csukott szemmel, akkor is ezt éreztem. arra vártam, azt képzeltem, hogy odajössz, fölém hajolsz és hosszan csókolsz...

éreztél te már ilyet? hogy egy karnyújtásnyira van tőled valami, valaki, amire, akire nagyon-nagyon vágysz, és nem nyúlsz érte, mert azt várod ő lépje meg a te képzelgéseid szerint azt a bzonyos lépést. és annál nagyobb boldogság nincs, ha ez anélkül teljesül, hogy kérnéd, hogy mondanád. mert az azt jelenti, hogy a másik tud, ismer téged, és azt is, hogy ugyanaz okoz neki örömet, és nem elvárások mozgatják, hanem azok az ösztönök, amik mindkettőtökben ugyanolyan intenzitással működnek. és ezért örültem annyira, amikor azt mondtad: hosszú naci, kiskabát. mert gyönyörű volt az idő, és kicsit megint azt éreztem, elszalasztott alkalom... bár a jármű is és a helyszín is majdnem mindegy, ha veled lehetek. és a könyvtárban pizzát enni, szerelmeskedni, majdnem olyan jó.... csak ez a késő délutáni motorozás, valami olyasmi volt.... jajj, hogy is mondjam el? :) az első két percben voltam csak bizonytalan, de ahogy azt kérdezted: jól ülsz? :) lehet túldimenzionálom, mint általában mindent, de én csak így tudok érezni, 110 %on. mindent. és ha becsapnak a megérzéseim, hát azt sem bánom. akkor is azt éreztem: fontos vagyok neked, hogy meg akarsz osztani velem valamit, hogy mutatsz magadból, abból a világból, ami ugyan ugyanúgy ott van előttem, de kicsit a te szemeddel láthattam, a te börődön érezhettem.... miközben haladtunk párszor azt kívántam, menj gyorsabban, de igazad volt, akkor túl gyorsan lett volna vége. de így, a bennem végbemenő folyamat az izgalomtól a biztonságérzetig, a végtelenség érzetéig, a tömény tavaszérzetig, a sohanemlehetvége érzésig, és az én is akarok ilyet érzésig, olyan tömény volt, hogy magamban, és néha talán hangosan is sikongattam és kacagtam, és azt az általam annyira imádott érzést kaptam, hogy szétfeszíti a szívem a boldogság!

hát valami ilyesmi volt ez a tegnap. és talán épp a töménysége miatt aludtam el olyan gyorsan, hogy csak ma írom mindezt le.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.