azt kértem, én legyek az első ma, ha hazajössz. hogy csak egy csók, egy ölelés, és mehetsz tovább. tudom, esett, tudom szarrá áztál, tudom .... sokat akarok. de nem tehetek róla ilyen vagyok. persze a könyvtárban... de egy perc lett volna, akár a nagyteremben. én odamentem... de azt érzem, képtelen vagy vállalni engem. mert Anett rákérdezett? ki nem szarja le? ja, mert a gyereked anyja? ok, akkor én minek kellek? azt mondod túldimenzionáltalak? hát lehet. te meg engem alul talán... nem kell ez. mondd, hogy nem kellek, mondd, hogy nem megy, de ez a legrosszabb. érzem, hogy nem akarsz, de igyekszel. ha erőlködni kell, meg lehet baszni. hiába szeretlek én halálosan, ezektől csak egyre több sebet kapok. muszáj kiírnom magamból, mert már mondani sem merem. nem tudom mi ez zavart vagy persze, de úgy érzem meghalnál értem, máskor, hogy semmit sem jelentek, vagy épp nyűg vagyok. nem bírod a "nép" reakcióit.  nem akarod, hogy azt mondják ebben a porfészekben : nézd, ott jön a Mecseki csaja... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.