utálok elszakadni. tudom, nem örökre mész el, de a napok nélküled... hiába minden. hiába a józan ész diktálta sablonok... képtelen vagyok hazudni magamnak, neked is. amikor könnyes a szemed abba én is belepusztulok. pedig ugyanakkor iszonyatosan jól esik, és imádom az…

rengeteg minden kavarog a fejemben, bennem.... annyira szeretném, ha soha semmilyen gondolat nem merülne el, ha mind testet ölthetne valamilyen formában, ha át is adhatnám, mint valami kis ajándékot. tegnap éjjel. nem is. tegnap este annyira vártam, hogy veled lehessek, hogy majdnem…

itt zokogok, mint egy hülye. egyedül vagyok. több, mint négy órát töltöttem veled.... nem elég. semmi nem elég. tudom, nem így lenne, ha korlátlanul állnál rendelkezésre. de most megint ezek az átkozott boldog családok.... én miért vagyok ilyen? miért nem lehet, hogy valakivel…