Kedves! te most azon dolgozol, hogy a rossz oldalad mutasd meg? ez csak most villant az agyamba.... némi rosé után ugyan, de mégis. egy elejtett kis megjegyzés a mai délelőttből... ugye milyen idegesítő tudok lenni? de ez abszolut nem verseny. nem tudsz kiábrándítani. imádom az agyatlanságaidat, a gonoszkodásaidat, a hülyeségeidet, mindent, ami te vagy. te gonosz kis kobold! önző vagyok. na és? ez az élet rendje... vagy vmi hasonló faszság. pont leszarom. majd akkor lépek le, ha én akarok, ha unlak, ha elmúlik... frászt. mindig az életem része leszel. mindig. érted? mert te vagy én! kicsit nehéz önmagunkkal szembesülni, kicsit nehéz elviselni az ugyanolyan  vagy legalábbis nagyon hasonló labilitást, érzékenységet, érzelemkitöréseket, szenvedélyt, magunkba roskadást, vagy épp ezer fokon égést. de kell. de akarom. 

ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.