nem tudom eldönteni, hogy velem van a baj, vagy már te unsz. nyűglődöm. talán csak a mindennapi gondjaink nyomják ránk a bélyeget, olyat, hogy ki sem látszunk alóla. ez a telhetetlenség érzet, vagy az örök elégedetlenség, vagy az az kell, ami nincs állapot? kevesebbet hívsz, kevesebbet vagy velem, már nem rajongasz. pedig én abból élek. abból táplálkozom. de miért kell annak a rajongása, aki nem csak rám vágyik, miért akarom, hogy az enyém legyél szőröstül-bőrőstűl? miért akarlak birtokolni? tudom, hogy az nem vezet sehova. tudom, hogy te te vagy. hogy én meg én. hogy nem tűrném én sem fordítva. hogy szabadságra is szükség van. hogy van munkánk, családunk, gyerekeink, ezer és három dolgunk. de miért akarom akkor mégis, hogy maximális figyelmet szentelj nekem? csak nekem! miért akarom, hogy erődön felül törődj velem? miért kell, hogy olvadj tőlem? és miért érzem úgy, hogy nem vagyok már hatással rád? mi a baj velem? mi a baj velem? mi a baj velem? képtelen vagyok koncentrálni a muszáj feladatokra. szétmegy az agyam a sok szartól! te pedig a gyógyszerem voltál. és most azt érzem... növelnem kell az adagot, nemhogy csökkenteni! pedig te kevesebbet adsz! és megint én baszom el! megint én nem bírok magammal. megint én vagyok az önzőbb, a követelőzőbb, a sértődékenyebb, pedig nincs is igazi okom rá. rossz érzések csupán. félremagyarázások. vagy mégsem? én szombaton a lehető leghamarabb otthagytam csapot-papot, rohantam hozzád. te óvatosabb lettél, én bolondabb. csütörtök, péntek este sokkal tovább fent tudtál lenni, mint szombaton. tegnap megint azt éreztem, inkább visszamennél, nem tudsz mit kezdeni velem, kicsit "csakegydugás" íze volt. cáfolj meg! mondd, hogy nem jól érzem! mondd, hogy én vagyok a fontosabb! mondd, hogy kellek! csak .... de ha már csak van... akkor kifele megyünk. egész nap ordíttatom a zenét, tombolnék! törnék, zúznék! dühös vagyok, és elégedetlen! csapongok! és várlak! és ez dühít a legjobban! hogy lehet nem is látlak! ez a legrosszabb! amikor itt vagy a közelemben, és nem velem! amikor én ráérek, te meg nem! és hiába tudom, hogy fordítva is lehetne! olyan vagyok, mint egy gyerek! csakazértis!  

kell ez neked?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.