Végy engem, végy a karodra:
rajta pecsét legyek én!
Tégy engem, tégy a szívedre:
... rajta pecsét legyek én!
Mert szörnyű a nagy szerelem,
mint méreggel teli korsó
erős az igaz szerelem,
mint a halál s a koporsó.

Lángja, miképpen a tűzláng
s az Úrnak lángja, olyan:
nagy záporok el nem emésztik,
nem oltja ki semmi folyam.
Nélküle koldus a dús,
háza, megannyi cseléde
mind semmi a nagy szerelemhez,
hiába kínálja cserébe.
 

így szeretlek. (Dsida Jenő / Énekek éneke)

szeretném valahogy szavakba önteni az érzést, amit abban a pillnatban éltem át, amikor azt mondtad, vonatra ült és jön hozzád. képzeld el a nyers húsom, egy hatalmas, rettentő éles kést, amint felhasítja  a mellkasom, kivájja a szívem, ami aztán a kést tartó kéz párjában még tovább dobogna, de az úgy szorítja, hogy kisebb képzavarral élve, olyasfajta légszomj kapja el a szívem, mint téged az éjszaka a fulladás határán. és amint ezt a mondatot az agyam megpróbálja feldolgozni, és amint beleélem magam a "következményekbe", akkor az a szív, ami a szorításban vergődik, még azt is át kell élje, hogy a kést tartó másik kéz eszeveszett őrjöngésbe kezdve döfködi, százszor, ezerszer, míg csak egyet is dobban... csak pár másodperces érzés, tovább tart leírni, elolvasni, mint átélni. de az intenzitását nem tudom érezteti e ez a pár szó.

rengeteg jó volt az egész hétben, és ahogy mondtam is, talán épp ez okozta ezt az érzést bennem. amikor azt mondod, az életed vagyok, a mindened, amikor azt hallom, soha nem akarsz elveszíteni, amikor úgy szeretsz, úgy teszel magadévá, hogy minden pórusom azt érzi: IGAZI vagy, és tényleg az vagyok neked, aminek mondasz, amikor azt kérdezed lennék e a feleséged, amikor durván vagy a leggyengédebb, amikor olyan dolgokra emlékszel a fürdömben vetkőzve, amire én magam sem, amikor nem tudom számolni az orgazmusaim, amikor a barátaim előtt is csókolhatlak, amikor legalább páran látják, hogy te az enyém , én a tied... amikor tényleg veled fekszem, veled kelek, nem csak virtuálisan, amikor fölémhajolva, pár miliméteresre nyíló szemekkel azt kérded, mit látok a szemedben, amikor a harmatos fűben teszel magadévá, amikor  melletted ülök többszáz kilométeren át... amikor azt sem tudom hol folytassam, csak azt tudom ez nem lehet illuzió, ez nem lehet, hogy nem a tiszta teljes valóság, és mindegy, hogy alkohol, fáradtság vagy bármi más módosítja némileg a tudatod, amikor ezeket élem meg mellletted, amikor így beszélsz, így vislekedsz, így törődsz velem, amikor féltesz, amikor félsz, amikor féltékeny vagy... nos drágaszívem, olyankor.... tudod olyankor: https://www.youtube.com/watch?v=UIw2VdUwJkA

és ez már csak erősebb, napról napra erősebb...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.