ma egész nap sírhatnékom van. szörnyű ez. hogy itt vagy mellettem és nem velem. ezt érzem. nem tudom, hogy az én igényeim nagyok-e, nekem van e szükségem extra méretű törődésre, szeretetre, vagy tényleg csak arról van szó, hogy elmúlik. benned múlik. káosz? rend? mikor lesz ott…

azt kértem, én legyek az első ma, ha hazajössz. hogy csak egy csók, egy ölelés, és mehetsz tovább. tudom, esett, tudom szarrá áztál, tudom .... sokat akarok. de nem tehetek róla ilyen vagyok. persze a könyvtárban... de egy perc lett volna, akár a nagyteremben. én odamentem... de azt…