leltározok... címek, kartonok, fehér lapok, fekete betűk. és közben az agyamban egy kis film pörög. megint olyan,  tudod milyen? strandon vagyunk, játszunk a gyerekekkel. és eszembe jut, amikor medvevitéz szembejött velem, hónapokkal a szakítás után. a feleségével volt. úgy nézett át rajtam, hogy nem is köszönt. nem tudom mi volt a rosszabb. tudni, hogy a nőnek akar megfelelni, hogy a családi béke a fontosabb, vagy hogy mindezt meg is teszi érte. ellenem. maga ellen. ha te lennél itt vele, összefutnánk, hogy köszönnél? bemutatnál? és én hogy viselkednék? lehetne őszinte a mosolyom? azt hiszem igen. azt hiszem imádnálak akkor is. azt hiszem ez is tökéletesen menne. mr. pokerface. :) és ő vajon hogy mérne végig engem? vajon kit látna bennem? vajon észre venné e az apró kis szikrákat köztünk? vajon megérezné? felesleges gondolatok. lehet soha nem lesz ilyen. lehet mégis. de ez csak egy kis film. és bori épp ezt énekli... nem hiszem el! annyi apró kis kocka, ami a helyére kerül. nem is kocka, inkább puzzledarab. 

https://www.youtube.com/watch?v=Sgc1gXbsWVc

erről beszélek.